Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. december |
- |
A kataklizmák után az oltalom meghitt takarója, melyet természetesnek lehetett venni, nem lesz többé: megszűnnek a társadalombiztosítási csekkek, nem lesz több házhozszállítás, 911-es vészszolgáltatás, ingyenes gyógyszeres kezelés, megszűnnek a szociális segélyek. Az e szolgáltatásokra nem támaszkodók számára a megrázkódtatás ugyanolyan nagy lesz, mivel otthon, munkahely, és szolgáltatók nélkül ők ugyanúgy ínséges és megfosztott helyzetben lesznek. Lényegében, az emberek egymásra fognak támaszkodni, és nem egy infrastruktúrára. Mit fog ez jelenteni? A legtöbb társadalomban szabályok vannak, hogy ki éljen és ki haljon, még ha ezeket a szabályokat nem is mondják ki nyíltan. Sok amerikai indián az öregeire hagyja eltávozása idejét eldönteni - egy spirituális és szívbe markoló pillanat mindenki számára, mivel az idősek egy olyan terhet jelentettek a fiatalok számára, amivel mindenki egyetértett, hogy nem lehet cipelni. Némely kultúrában a deformált gyerekeknek nem adnak enni, és minden kultúra a perifériára veti a nem kívánatosaknak tekintetteket, hogy elsorvadjanak és esetleg meghaljanak.
A kataklizmák után új szabályok fognak felbukkanni, a közösség elkeseredettsége illetve annak függvényében, hogy egy önmagát-szolgáló vagy egy másokat-szolgáló irányultság van-e többségben. Önmagukat-szolgáló csoportokban a nagy halak megeszik a kicsiket, vagy nem vesznek tudomást a kis halakról, amíg létre nem jön egy homeosztázis. Amit ez jelent, az az, hogy a sérült vagy törékeny embereket figyelmen kívül hagyják, nem etetik vagy segítik, és ezek meghalnak. Ha nem képesek ezt csöndben elviselni, megölik őket, és ha az élelem szűkös, akkor leölik és megeszik őket minden esetben. Legvégül a csoport elér egy olyan ponthoz, amikor már nincsenek fiatalok, öregek vagy sérültek, és a ranglétra a maradék között jól megalapozott. Másokat-szolgáló csoportokban, a reménytelenül megnyomorítottaknak vagy krónikus fájdalomban szenvedőknek engedik majd, hogy az öngyilkosságot válasszák, és ha szükséges, születésszabályozást fognak felhasználni, hogy korlátozzák a szűkös forrásokra való követelődzéseket. Mindenkit, aki élni akar, etetnek és gondoznak, egyenlően osztozva mindenki közt. Krízishelyzetben, amikor nagy számú sérült tagtól sújtottak, akik nagy fájdalomban vannak, másokat-szolgáló csoportok rendszerint az ellátás fontossági sorrendjének a következő módokon történő felállításához érkeznek meg:
Amikor a sérülés világosan életveszélyes, és a kimenetel elkerülhetetlen, a sérült biztonságba helyezése az egyedüli nyújtott kezelés. Ezt határozottan és jóindulatúan el kell magyarázni a sérültnek, mint egy választást aközött, hogy olyanokat lássanak el, akiken lehet segíteni és aközött, hogy igyekezetet fecséreljenek egy olyanra, akin nem lehet segíteni. Ha a sebesültnek fájdalma van, akkor ez fájdalomcsillapítást jelent a bódulat határáig, vagy, ha nincsenek gyógyszerek és a fájdalom extrém, megsegített öngyilkosságot. Ellentétben azzal, amit az emberekkel esetleg elhitettek, a súlyos, krónikus és reménytelenül fájdalmas helyzetekben lévő egyének mindig kérik, hogy hagyják őket meghalni. Könyörögnek ezért, valójában.
Ahol a sebesültek száma még mindig meghaladja az ellátók kapacitását, ott az élet minősége lép be következő lépcsőként az egyenletbe. Úgy lesz-e egy élet megmentve, hogy fájdalomban és lecsökkent kapacitásokkal éljen, vagy úgy lesz egy élet megmentve, hogy a teljes képességeit kapja vissza? Ebben a meghatározásban a teljes képességek nem azt jelentik, hogy a vakokat vagy amputáltakat el kellene hanyagolni. A teljes képességek méltányos mentális képességeket jelentenek, az evésre és kiválasztásra való megaláztatás nélküli képességet, az életben maradás képességét anélkül, hogy örökösen gépekre kapcsolva kellene lenni; röviden, egy olyan életet, amit valaki el tud viselni és nem egy olyat, amitől az illető rettegne. A döntést itt újra el kell magyarázni a sérültnek, aki lehet, hogy lelkére beszél a gondozóknak, hogy átgondolják, ha nem értenek egyet a döntéssel. Legyetek határozottak, mivel a vacillálás csak kínozza a sebesültet, akinek hagyni kell, hogy megállapodásra jusson a szituációval. Emlékeztessétek a sérültet a többiekre, akik szintén sírnak a segítségért.
Ha a sérültek még mindig meghaladják az ellátók kapacitásait, akkor a választások már emberek számára ismerős vonalakra esnek. A választás egy gyorsan nyújtható kezelésre esik, mint amilyen egy érleszorítás a sérült elvérzésének megakadályozására, olyan ellátásokkal szemben, amelyek több időt vennének igénybe, mint például egy műtéti beavatkozás belső vérzés megállítására. Bőrfelszínt maró mérgek lemosása elsőbbséget élvez egy szembe vagy végtagba fúródott szilánk eltávolításával szemben. Sokk megakadályozása elsőbbséget élvez egy törött csont sínbe tételével szemben. Az ellátóknak határozottaknak és elkötelezetteknek kell lenniük egy ilyen folyamatban, és nem fordíthatnak értékes időt a fájdalomban lévőkkel és sérüléseik felett idegesen őrjöngőkkel való vitatkozásra.