Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. január |
- |
Sok ember világosan tudatában van annak, hogy mi közeleg, tudat alatt, mialatt a felszínen mindvégig tagadja ezt a tudatában. Egy óriási szakadék van aközött, amit az átlagember érzékel, és maga körül lát, és aközött, amiről a kormányzat kész beszélni. Ahogy az időjárás változik, kevesebb szó esik az időjárási minták szélsőséges természetéről, és hogy hová vezethet mindez. Nyár a télben és tél a nyárban? Csak a múlttól való eltérésekről van beszélgetés, mintha ez is csak egy másik nap volna, nem egy extrém minta. A tengerszint emelkedik a partvonalak mentén? Nem esik szó róla, mennyi birtok nyelődik el rövidesen, és hogy mit fognak tenni a biztosítótársaságok, amikor csődbe mennek. Olvadnak a sarkok és a gleccserek? Ezekről úgy beszélnek, mint egy újabb szokatlan megjelenés az időjárási mintában, nem vetítve rá, hogy hová vezetet, vagy hogy mit okozhat mindez. Ezalatt, hasonlóan az elmúlt évekhez, amikor a média csak az amerikai elnök irodai kalandjáról tudott beszélni, most kizárólag az éjszakai közvetítésekkel kell foglalkoznunk, hogy vajon hol bujkálhat Bin Laden.
Ennélfogva, a nyilvánosság mindinkább nyugtalanná válik, mert valami nagyobbat éreznek, mint az időjárás, vagy az olvadó sarki jég. Megéreznek egy elhallgatást, és gondolkodnak, legalább tudat alatt, hogy mit jelenthet ez. Az élettel foglalkoznak, mint ahogy sok kontaktának is ezt kell tennie, naponta. Két életet élnek, és próbálnak úgy tenni, mintha ez normális lenne. Ha az aggodalmaikat megosztják másokkal, tarthatnak tőle, hogy különcnek fogják nevezni őket, így csendben maradnak. A nem megbeszélt aggodalmak egyre inkább kínzóak, és ahhoz vezetik az egyént, hogy hibákat vétsen a munkában vagy másutt. Így, balesetek, bakik, nyelvbotlások, szétszórtságok növekvőben vannak.