ZetaTalk: Budd Hopkins

Eltérítési terapeuták kétféle vénával rendelkeznek - idegenbarátival és idegenellenessel. Budd Hopkins egy példa az idegenellenes terapeutákra. Ő úgy érzi, a látogatások kivétel nélkül mindig meggyalázóak, és nem lehetnek náluk enyhítő körülmények. Az idegeneknek békén kellene hagyniuk az embereket, egyszer s mindenkorra. Az emberek által irányított és kérvényezett látogatások gondolata még csak föl sem merül, még kevésbé kerül megfontolásra. Ha egy eltérített örömről, jóindulatról vagy ragaszkodásról tesz említést, akkor a következtetés az, hogy átmosták az agyát. Amennyiben elmulaszt haragot vagy félelmet kifejezni, akkor pedig tagadásban van, és az eltemetett haragra vagy félelemre vonatkozó bizonyság megtalálható az eltérített általános viselkedési modorában. Miután a bizalmasságról gondoskodnak, ezért azt, hogy itt ebben csúsztatás van, soha nem igazolhatják kívülállók, akiknek a terapeuta szava a biztosíték kell legyen. Mindamellett, adva lévén ez a csúsztatás, a bánásmód helyénvaló azok számára, akik a Hívást az önmagukat-szolgálók felé adták le, és szenvednek emiatt.

A legtöbb önmagát-szolgálni orientáció felé hajló ember kitanulta már, hogyan kezeljen vegyes irányultságú embereket, és hogyan vezesse ezeket az orruknál fogva. Egy hívást követően önmagukat-szolgáló idegenek felé, melynek során az ember egy önző kérést tesz, és arra számít, hogy majd manipulálja a meghívott idegeneket, az illetőt lehet, hogy sokk éri. Kevés olyan szituáció van a Földön - börtön-populációkon kívül -, amikor a közelben minden ember az önmagát-szolgáló orientációban lehet. Még börtönökön belül is, ez aligha fordul elő valaha is, tehát majdnem mindig van valaki vegyes orientációjú, akit ki lehet használni. Egy önmagukat-szolgáló idegenekkel való találkozás esetében, az ember lesorozva és lefelfegyverezve találja magát, és gyakran utána szimpátiát keresni indul.

Budd Hopkins pont ilyen.

All rights reserved: [email protected]