ZetaTalk: Jelek

Lévén, hogy a kapcsolatba kerültek csak a tudatalattijukban emlékeznek vissza a látogatásaikra, a tudatos emlék-alapot pedig úgy kell saját maguknak kiépíteniük, és lévén, hogy a világ kormányai és vezető rétege vonakodó beismerni az idegen jelenlétet, így nem csoda, hogy a kontakták sok kétséggel néznek szembe. A Kétségnek egy Mértéke fenntartásának dolgai, melyek szükségesek, hogy az Ébredés folytatódhasson anélkül, hogy megemelné a lakosság nyugtalansági- és félelmi szintjét, szükségtelennek tűnik sok kontakta számára, akik várva-várnak valamiféle megerősítésre.

Adjatok egy jelet - kérik sokan -, amiből majd tudni fogom, hogy ez valóságos, és nem csupán a képzeletem játszik velem. Még a könyvekből - amiket olvasnak - és a barátoktól - akikkel kontakt-csoportokban találkoznak - jövő megerősítés szemében is, sok kapcsolattartó egy égető ügynek találja a megerősítésre való igényét. Ezt a pontot gyakran akkor érik el, amikor a kontakta változtatások meghozására szánja el magát az életében a meggyőződései következtében, és nem magyarázhatja el döntését a családnak és barátoknak. Tudja, hogy a legjobb esetben is különcnek fogják tartani a tervezett lépései végett, és túl azon, hogy akar valamit a többieknek ésszerű magyarázatként felmutatni, egyszerűen valami szilárdat is akar, amibe kapaszkodhat az elhagyatott időkben, amikor a nevetségességnek van kitéve. Adjatok egy jelet! Aminek jelentése van az egyik személy számára, az a másiknak jelentéktelen, így személyes jeleket gyakorta adnak egyéni kontaktáknak válaszutakon, ahol a normál életmódot nemsokára el kell hagyni, és elkötelezettséget kell felvenni. A személyes jeleknek nagy jelentősége van annak a személynek a számára, de ezek a természetüknél fogva nem használhatók fel bizonyítékként az idegen jelenlétre.

Az egyik személy a wécé másik oldalára téve találhatja a cipőjét, olyasmi, amit soha nem tenne. Egy másik esetleg megtalálja azt a zacskó chipset, amit meg akart venni, de elfelejtette, hirtelen a kredencen megjelenve. Megint egy másik levágva találja a szakállát, egy hetente megtett személyes higiéniai rutinművelet, de amit mégsem tett meg ezen az előző héten. Az illető egy pillanatra lebénul, majd ezután végigfésüli az elmúlt napokat, hogy rájöjjön, ha esetleg elfeledkezett volna róla. A jelet megérti annak, ami, annak függvényében, hogy a kontakta mennyire behatóan foglalkozik a jellel, és hogy mennyire esdekel, gyakran hajthatatlanul, azért, hogy kapjon valamiféle jelet. A kettő együtt jár. Jeleket általában akkor adnak, amikor a kontakta a legkevésbé számít rájuk, néha az után, hogy már feladta annak reményét, hogy a kérésére felelet érkezik. Ez annak biztosítása érdekében van, nehogy a kontakta téves következtetésre jusson az idegen jelenlét természetét illetően. Mivelhogy mi a szabályok szerint korlátozva vagyunk az emberi ügyek lefolyásába való beleavatkozástól, nem szeretnénk arra a hitre vezetni a kontaktáinkat, hogy miránk számítani lehet, hogy majd válaszolunk. A jeleket szintén olyan módon adják, ami semmitmondó bárki számára kivéve a kontaktát, és a legtöbben világosan felismerik ezt, és nem próbálnak meg villogni ezzel, vagy meggyőzni vele másokat.

Mindazonáltal, az egyén számára, a jelnek, amit kapott, mély jelentése van.

All rights reserved: [email protected]