Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. április |
- |
A gyerekkortól a felnőttkorig, a mágnesek elbűvölik az embert. A kisgyerekeknek mágneskészleteket adnak, hogy játsszanak velük, hogy összeérinttessék a végeiket. Az iskolásoknak megmutatják vasporral, hogyan terjednek ki és görbülnek azok a láthatatlan mágneses vonalak - előkészítésképp egy órára, mely a Föld mágneses mezejéről szól -, és hogy hogyan kell használni az iránytűt, ha eltévednek az erdőben. A mágnesek használata oly mértékben elterjedt az iparosodott emberi társadalomban, hogy kellemetlen helyzetbe kerülne az, akinek valami olyan megjelenést kellene találnia, amire ez nem hat ki. A zár nélküli ajtókat mágnesekkel biztosítják, a repülőgépek önműködően repülnek a mágneses tájolásra alapozva, és a hulladék újrahasznosítók a fémeket mágnessel válogatják ki, hogy csak egy párat említsünk. Bár a mágnesességet az emberiség nem érti, teóriák szép számmal akadnak. Az világos, hogy valami áramlik, de hogy mi, az ismeretlen. Az világos, hogy az irány fontos, de hogy mi szabja meg ezt az irányt, az nem. Az világos, hogy a mágnesesség előfordul a természetben, különösen bizonyos ércekben, mint amilyen a vas, de hogy mi az, ami különleges a vasércben, az egy rejtély.
A mágnesesség kézzelfogható, mérhető hatása egy szubatomi részecskének, melyet az ember még nem írt le. Jobban mondva számos tucat szubatomi részecske vesz részt a jelenségben, abból a 387-ből, mely abban a folyamatban vesz részt, amit az emberiség egyszerűen az elektronok áramlásának feltételez. Míg a villamos áram folyása késztethető bármilyen irányba, a kisebb ellenállás útján, a mágneses áram nagyon egyféle hajlandóságot mutat. Valójában ez szintén a legkisebb ellenállás irányába megy, és megérthető, ha valaki érti a pályát, és hogy mi alkot ellenállást a mágneses áram számára. Nem úgy, mint az elektromosság, mely csak alkalmanként áramlik a természetben, a mágneses mezőt alkotó hömpölygő szubatomi részecskék állandóan áramlanak. Ez a természetes állapotuk, mozgásban lenni. A legkisebb ellenállás iránya ezért az árammal való együtt haladás, és az áramot a környék legnagyobb betyárja határozza meg.
Egy egyszerű vas atom, elszigetelve, megteremti az áramlás irányát a szorosan keringő elektron részecskékre alapozva, melyeknek több száz altípusa létezik. Ezek a szoros pályák olyan módon rendezik el magukat, ami hasonló a nap körül keringő bolygókhoz, de a terület természetesen sokkal zsúfoltabb. A viszonylag állandó számot adva ezeknek a részecskéknek, melyek egy vas atommag körül fognak keringeni, a keringő örvénylés egy ritmust vehet fel inkább, mint egy állandó zsongást. Tégy 3 hármas csoportot egy tízes ciklusba, és hopp-hopp-hopp-szünetet kapsz. Ha a ciklusnak, az atommag alapján és az elektron szubatomi részecskék alapján, melyeket az a mérete és összetétele végett vonz, 4 hármas csoportja lenne, egy 12-es ciklusban, akkor hopp-hopp-hopp-hoppot kapnál. A második ciklus állandó zümmögésének nincs szüksége egy mágneses áramlásra, ez egyszerűen diffúz. A szabálytalan ciklus az első példában azt találja, hogy a mágneses folyam elszökik a szünetben. Mivel aztán újra a legjobb partnerhez vonzódik a szomszédságban - az egyetlen vas atomhoz -, a mágneses szubatomi részecskék egy kört fognak leírni, a legkisebb ellenállás útját választva, amely természetesen az atom másik oldalán van, a kifelé áramláshoz képest.
Egy második vas atomot helyezve az első mellé a kettő egy vonalba igazodik, így a szünet alatt kiszökő áram mindkettőből ugyanabba az irányba indul el. Ez egy kicsit olyan, mintha egy második vízáramlást kényszerítenénk egy vízfolyamba. Dobj egy botot mindkét erős áramlásba, és látni fogod, hogy a vízfolyások, amennyire lehetséges, ugyanabba az irányba fognak mozogni - a legkisebb ellenállás felé. Ily módon a legnagyobb betyár mágneses árama a szomszédságban minden mást igazodásra kényszerít. Ha a vas atomokat egy ötvözetben ejtik csapdába, és nem tökéletesen szabadok, hogy helyzetüket az ötvözeten belül változtassák, a mágneses áram lehet, hogy fizikailag mozdítja el az ötvözetet, újra csak ez lévén a legkisebb ellenállás útja. Azok számára, akik azt állítanák, hogy a mágnesesség nem egy ok, mivel nem lehet megmérni, és nem lehet látni, mi arra a gyerektrükkre mutatnánk rá, ahol két mágnest szorítanak össze, a pozitív véget a pozitív véggel. Ha eleresztik, úgy mozdulnak, hogy a pozitív és a negatív pólusok helyezkedjenek egymáshoz. Mi késztette ezeket a mágneseket mozgásra, ha nem egy ok?