Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. december |
- |
Egy bolygó forgása sok tényező függvénye, melyek közül az ősrobbanásból kijőve elért kezdeti mozgás csak az egyik. Vegyük a Földetek példáját, a nagy bátyja, a 12. bolygó áthaladása idején. A forgás lassul, majd megáll, napokra, majd az áthaladás után visszaáll a korábbi iram. Ez a többi, a forgásban részt vevő tényező végett van, melyek érvényben maradnak a Naprendszeretekben, és a Földet a markukban tartják.
A forgás egy mozgékonyság különbség következménye a bolygó magja és felszíne között, és jobb hasonlat híján mi ezt egy farkát kergető kutyával fogjuk összekapcsolni. A Föld magja folyékony, és mozgékony, és a saját feje után megy. Amint a Föld a pályáját rója a Nap körül, a Föld magjának bizonyos környező befolyásokkal való viszonya változik. Egy körhintán álló gyereknek, aki mindvégig az anyjára akar nézni, magának is egy teljes kört kell fordulnia ahhoz, hogy azt megtehesse. Hasonló módon, a Föld súlyos magja is elmozdul, hogy szembeforduljon bizonyos mágnesesen rokon erőkkel az Univerzumban a Naprendszeretek környékén (vagy hogy elkerüljön ilyen erőket), magával rántva így a felszínt is. A mag nem mindenütt homogén, és így bizonyos részei erősen vonzódnak vagy taszítódnak ebbe vagy abba a részébe az Univerzumnak körülötte, tehát a mozgás a magban állandó. Mihelyst a mag egy része a folyékony sírjának ellenkező oldalára mozdul át, ott újra a régi problémájával találja szembe magát, és újból mozgásba lendül.
Namost, hogy a Földnek 365 napig tart megkerülnie a Napot, és a körbefordulás egy nap egyszer történik meg, első látszatra úgy tűnhetne, hogy a körhinta analógia hibás. Hogyan keletkezhetett volna a forgás amiatt, hogy a Föld pályája - ami egy éves ügy - egy napi forgásba fordult? A mozgás nem egy kontrollált dolog, amiről bárki, aki egy fékek nélküli motoron ül, fájdalmasan meggyőződik. A Föld folyékony magjában, kis akadály van, hogy a mozgás megálljon, és ha egyszer beindult, megőrzi a mag-részek vágyát, hogy megközelítsenek vagy elkerüljenek mágneses befolyásokat az Univerzumban. A forgás ezeknek a külső befolyásoknak a révén indul be, és eképpen mindig ugyanabba az irányba történik. A forgás sebessége a mag folyékonyságának következménye, mivel fékek sosincsenek érvényben. Ezért, a mag-részek, amelyek elfelé mozdulnak egy befolyás elől, hamarosan azt fogják találni, hogy újra megteremtették a problémájukat, mivel a Föld mozgása visszahelyezte ezeket a részeket oda, ahol nem akarnak lenni! Körbe-körbe, mint ahogyan a kutya kergeti a farkát.