Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. február |
- |
Az érvényben lévő dinamika ahogy a 12. bolygó közeledik az eljövő póluseltolódás előtti utolsó pár napban olyan, hogy a forgás megáll a Földnek egy előre megmondható felével a 12. bolygó felé fordulva - az Atlanti-óceán közepével. A földgolyónak ez a része olyan földtömegek között fekszik, amelyek meglehetősen semlegesek mágneses polarizáció tekintetében, viszont a kontinensek szétszakadásából származó korábbi lávafolyamokkal, a közép-atlanti hasadékkal esik egy vonalba. A csendes-óceáni árok nem hordozza magán ugyanazt a csáberőt, mivel ez mélyebben fekszik a víz alatt, és a jellemzői összetételükben különböznek az újabb magmáétól, amely a kontinentális szakadás során jelent meg. A csendes-óceánnál felbugyogó magma sokkal diffúzabb, mint az atlanti óceánnál, a szakadék köré középpontosultan felbugyogó. Így tehát, az atlanti lávaágyak kerülnek megragadásra, a Nap felé nézve, a közeledő 12. bolygó felé nézve, ahogy az délről a hasadék felől feljön, és mind Európának és Afrikának, mind pedig az Amerikai kontinenseknek a Föld hosszú nappalú felére kerülését okozva. A forgás az Atlanti-hasadéknak az érkező bolygó felé fordulásával áll meg, amely megközelítőleg a Nap alól jön, de nem közvetlenül alóla, így Afrika és Európa egy kicsit jobban a Nap felé fordul, mint az Észak-Amerikai kontinens. Innen tehát a Joshua által leírt Hosszú nappal, és a nyugati indiánok által leírt hosszú éjszaka.
Egy emberi tévképzet az, hogy a Föld forgása, vagy ennek egy megállása, a dolgok lerepülését okozná a felszínről. Hogyan lehetne ez, amikor az ember sétált a Holdon, mely nem végez forgást. Nem lesz változás, a felmelegedést és lehűlést kivéve, amelyek a forgásmegállás idején történnek, kivéve, hogy a légkör és a tengerek elosztják a hőt. Az ember nem fog megsülni vagy megfagyni, a forgásmegállás ideje alatt, mivel az atmoszféra és az óceánok továbbra is cirkulálnak, és így egyenletesen szétosztják a melegedést és lehűlést.