ZetaTalk: Láthatósági tényezők
Megjegyzés: a 2001-es sci.astro viták és a 2001-es élő ZetaTalk IRC chatek során íródott. Az X-bolygó és a 12. bolygó egy és ugyanaz.

Csillagfény kontra barna törpe

A csillagfény több, mint a fény egy nagyon erős tűhegye, fény van a periférián, kifelé terjedve a középpontból. Ennek az egész látványát tekintik a csillagnak, kiterjesztve a megfigyelhető objektum méretét. Az aktuális csillagot jelentő tűhegyből kiterjedő fény erőssége szintén nagy, gyors csökkenéssel a központból kiindulva, de mindazonáltal egy magas intenzitás. A Földről megfigyelt csillagfény a központi tűhegyet és a vele szöget bezárva terjedő összes, képalkotó eszközzel még érzékelhető fénysugarat fogja be, legyen ez akár az emberi szem, akár egy berendezés. Ez a nagyobb belátható terület teszi azt, hogy a távoli csillagok nagyobbnak tűnnek, mint az X-bolygó jelenleg. Az X-bolygó egyenletesen bocsát ki fényt a felületéből, és mivel alacsonyabb a fényrendje, mint a Földről látható csillagokénak, a fény a periférián eltűnik a zajban, amely tompítja és megzavarja a berendezéseket. Így tehát a látható mérete nem versenghet a csillagokéval.

 

Infravörös észlelés

Összehasonlítva a Földről megfigyelhető objektumok fényrendjét, az 1995-ben közzétett általános-nyilvános állításunk szándéka az volt, hogy az összes látható fényt vegyük figyelembe. Az IRAS csapat infravörössel ment megkeresni az X-bolygót az 1980-as évek elején, mert megértették, hogy a színkép majdnem kizárólagosan vörös, és ez az obszervatóriumok által használt berendezések számára nehézségeket okozna. Az infravörös, természetesen, látható fény néhányunk számára, és van néhány emberi felszerelés, például az éjjellátó, ami erre van behangolva. Az eladásra szánt csillagászati berendezések arra lettek tervezve, hogy velük csillagokat és a napfényt visszaverő bolygókat lehessen megtalálni és leképezni. Ezek talán nem üzleti alapon működnek, hogy nyereségesek maradjanak? Infravörös felszerelések egy kevesek kezében vannak, és ezek nagyon drágák, és nincs rájuk általános kereslet. Ezeket obszervatóriumok számára építették, külön kérésre, és az árcédula tükrözte is ezt rajtuk. Mi, a zéták, a saját felszerelésünkkel, látjuk az X-bolygót a Földről, a ti matematikátok szerinti 2.0-s magnitúdójú objektumként. Ha a berendezéseitek úgy lennének bekalibrálva, hogy a majdnem teljesen vörös objektum ugyanolyan előnyt kapjon, mint amit egy csillagból érkező, uralkodó jellegű fényspektrum kap, akkor látnátok.

 

Holdakból és porból álló fényudvar

Amint a Plútó felfedezésének története is elmeséli, a holdak megnövelhetik egy kis objektum méretét, egy nagyobb objektum káprázatát keltve. Való igaz, hogy a holdjai nem keringenek körpályán az X-bolygó körül, amíg az az űrben halad, hanem utána vonulnak. Nem egyszerűen egy egyenes vonalban sorakoznak fel mögötte, hanem pörögnek, cikáznak egymás körül, olyan módon, mint ahogy a forgószelek vagy a tornádók teszik. Ezért, elölről nézve az X-bolygót, amint az közeledik, a szemlélő nem csak az X-bolygót látná, hanem a mozgó holdak fényudvarát is. Mivel az X-bolygó mágneses vasércporral is körül van véve, erről a porról is van fényvisszaverődés. Amikor az X-bolygó láthatóvá válik a Földről, azok számára, akik hetekkel az eltolódás előtt az udvarukról bámulnak fel az égre, e por miatt egy vörös objektumként fog látszódni. Az X-bolygó fénye tehát a porfelhőről visszaverődik, egy nagyobb vörös objektum közeledésének illúzióját keltve. Ennek következtében, akik az X-bolygót keresik, többet látnak, mint magát az X-bolygót, a látványban. 2002 közepéig azonban csillagvizsgálói távcsövek szükségeltetnek, mert azokat úgy tervezték, hogy rekesszék ki a fény-zajt, és hogy nagyítsanak. Minden egyes pixelből több lesz, és nagy terjedelmű, így az objektumokat meg lehet látni, és nem siklanak át rajtuk.

All rights reserved: [email protected]