ZetaTalk: Az előkészületek mértéke

Ahogy a póluseltolódás közeledik, és az azt előrejelző földi változásokról már nem lehet nem tudomást venni, a világ népei különböző szinteken fogják találni magukat az eljövő borzalmakra való előkészületekben. A legtöbb esetben, a népesség alig fogja magát képesnek találni arra, hogy túljusson a bénult felismerésén annak, hogy az élet, ahogy ismerték, már nem fog folytatódni az előtt, hogy az eltolódás a nyakukba jön. Az előkészületük mértékének alapját az fogja adni, hogy hol élnek, hogy milyen egészségnek örvendenek, és hogy milyen javakra tudják rátenni a kezüket az utolsó napokban.

• Akik tengerparti nagyvárosokban vagy vulkánok közelében élnek, ösztönösen meg fogják érteni, hogy nincsenek biztonságban, mivel figyelmeztetések szökőárakról és vulkánkitörésekről rendszeresen napvilágra kerültek a területen való tartózkodásuk ideje alatt. Ők megpróbálnak majd elfutni, a biztonságba, csak ritka esetben érve el valós változást a körülményeikben. A betegek, erőtlenek, vagy akik egy tétlen élethez vannak szokva, azt fogják találni, hogy alig tudnak többet tenni, minthogy megadják magukat a stresszbetegségeknek, ahogy a pánik kezd erőt venni rajtuk. Odáig, hogy az ajtókat tárva nyitva és a javakat őrizetlenül hagyják, fosztogatások fognak történni, viszont a fosztogatók ugyancsak valószínűen fogják magukat szembetalálni egy lélekjelenlétét vesztett boltossal vagy háztulajjal, így a fosztogatás önmagában egy veszélyes tevékenység lesz ez idő tájt. Akik biztonságos helyeken laknak, azok nyüzsögni fognak, bizonytalanul és vég nélkül a helyzetről és a lehetőségeikről beszélgetve a szomszédaikkal, akik ugyanolyan zavarban lesznek és ugyanúgy aggódnak.

• Ahol korai figyelmeztetés volt vagy tudomás az eljövő változásokról, ott az előkészületeket talán már megkezdték, de a legtöbb esetben az utolsó percig halasztották. Ahhoz, hogy készülődjenek, vagy hogy komolyan vegyék a figyelmeztetéseket, ahhoz hitelt kell ezeknek adni, tehát a figyelmeztetések semmibe vétele és a cselekvésbe lépés elvetése egyfajta tagadás. Akik figyelmeztetést kaptak, de elvetették, hogy lépéseket tegyenek, hirtelen őrült kapkodásba fognak kezdeni, megragadva bármely túlélő felszerelést vagy élelmiszerkészletet, amire rá tudják tenni a kezüket, és egy eszeveszett vágtába egy biztonságos helyre, ha még nincsenek ott. Felbőszült szemekkel és céltudatosan, átgázolnak mindenen, ami az útjukba kerül, mintha egy égő épületből próbálnának kimenekülni. Ez a fajta előkészület kétszeresen szenved, abban, hogy nem volt megfelelő a késlelkedések végett, és hogy felhívja magára a figyelmet a zajos tevékenység miatt a végén, tehát valószínű, hogy inkább ön-meghiúsító lesz, mint sikeres.

Ahol az egyén komolyan vette a figyelmeztetéseket, vagy hallgatott a saját tanácsosaira az eltolódáshoz felvezető hónapok vagy hetek alatt, ott egy terv eltökélt megvalósítása fog történni.

• Akik eldöntötték, hogy ők valószínűleg meghalnak, avagy akik ezt a lehetőséget választották, elmondják majd a búcsúikat, nagyon hasonlóan, mint egy halálos ágyon vagy egy süllyedő hajón lévő valaki. Ha a körülöttük lévők elutasítják, hogy tudomásul vegyék a póluseltolódási előjeleket, ott ezeket az egyéneket úgy fogják kezelni, mintha elmebajosak lennének, így lehet, hogy késztetést fognak érezni arra, hogy megtalálják egymást társaság és megértés végett: egyfajta öngyilkos-klub.

• Ha egy menekülési tervet életbe léptettek, és jól betanulták ha más nem gondolatban, akkor ez minden valószínűség szerint sikeres lesz. Az utazás lehetséges, hetekkel az eltolódás előtt, különösen ahol alternatív útvonalakat felismertek és felkutattak. A kevés csomaggal való utazás, hogy ne hívja fel magára a figyelmet, ugyancsak segítségére van a gyors elutazásnak, amit palástolni lehet sokféle kifogással. Mondjuk a család rokonokat megy látogatni, üdülni megy, egy haláleset történt a családban és temetésre kell menni, vagy egyszerűen csak egy munkahely- vagy lakóhely változtatást fontolgat, és egy kicsit elmegy szétnézni.

• Ahol már állandó tartózkodásban vannak egy túlélő helyszín közelében, egy majdhogynem szakaszos és mesterséges tánc veszi kezdetét. Egy túl korai eltávozás egy óvóhelyre, ami majd menedéket nyújt a földrengések, a szelek és a lehetséges tűzesők során, riasztaná a szomszédokat és a nem kívánatos elemeket, így egy nem szándékos közömbösséget játszanak meg. Ez így önmagában is lehet eláruló jel, de a legtöbb esetben - és hacsak a színészkedést nem olyan gyéren végzik, hogy az egy piros zászló legyen - a szomszédok nem fognak jeleket észrevenni, hogy egy cselekvés van folyamatban, a saját pánikszintjük végett.

Stabil közösségek egy biztos helyen - lényegében önmagukban is egy-egy túlélő közösség - védve lesznek egy elkeseredettség-árral és egy a taglétszámukhoz való szegényesen felkészült hozzácsapódással szemben. Működésben lehetnek kerület-védelmi őrzők, hogy elkedvetlenítsenek vagy elirányítsanak egy újonnan érkező csődületet. Nyilvánvaló útvonalakon kívül, úgymint a hegyekbe felvezető vagy a nagyvárosból a vidék felé kivezető utak, efféle csődületek előfordulása nem valószínű. Akik nem készültek fel előre, azok egy pánik-állapotban lesznek, minden irányba futva, így egy nagyvárost elhagyni próbálók egy tódulást fognak találni, amely velük szemben a nagyvárosba igyekszik, a tengerpartot elhagyni kívánók pedig egy olyan tömeget fognak látni, akik a partot próbálják elérni. Bármilyen változás - a pánik szorításában lévők fejében - jobb, mint a semmi változás, így a cselekvést logikától függetlenül végzik.

All rights reserved: [email protected]