Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. december |
1999. január |
Az emberi állat, születésétől kezdődően sokféle figyelem elterelő dologgal foglalkozik, melyek elhomályosítják a szellemmel való kommunikációkat. Éhség, szexuális vágy, félelem, fájdalom - mind központi figyelmet kívánnak. A társadalmi zavarók éppily kitartók, mivel a társ, aki állandó csevegésre vágyik, ugyanannyi figyelmet igényel, mint egy lüktető fejfájás. Egyik sem lankad. Az olyan emberek, akik érintkezésben kívánnak lenni benső önmagukkal, sok technikát fejlesztenek ki, hogy elválasszák magukat a zavaró tényezőktől - hosszú séták, kivonulások a vadonba, ima, kertészkedés, meditáció. A fő gyakorlat, hogy csökkentsük a zajt, és figyeljünk, a feláramlásra koncentrálva, a dalra, amit a szellem próbál énekelni. A kulcs, hogy kizárjuk a figyelem elterelőket. Hogy ez legjobban úgy érhető el, hogy ruhát hajtogatunk egy üres mosodában, vagy kutyasétáltatás közben, vagy hogy úgy teszünk, mintha szundikálnánk, az nem baj.
Bár a fizikai világ elvonhatja a figyelmet, attól az még Isten univerzumának része, mint ahogy a lélek is. A lélek tudatában van a fizikai világnak, mivel ezek emlékek, amelyeket a lélek magával visz, egyik inkarnációból a másikba. A fizikai világgal jól integrálódott entitás egy igaz kapcsolatot valósít meg Isten Univerzumával, a gazdag kapcsolatoknak örvendezve. Az elképzelést, hogy a spiritualitás különálló a fizikai világtól, az elitek követték el, akik azt mondanák nektek, hogy csak különleges egyének, akik el tudják magukat szakítani a fizikaitól, csak ők képesek megérteni a szellemi világot. Ez ostobaság!