Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
? |
? |
A menny és pokol a Bibliában és a Koránban úgy vannak leírva, mint olyan helyek, melyek a másokat ill. az önmagukat-szolgálni orientációkban működők által megérdemelt ellenszolgáltatásokhoz mérhetők - ezen könyvek szerzőinek tudatában, akiknek legtöbbje a másokat-szolgálniban volt, amikor ezeket a könyveket megírták. Primitív népeknek, akik a tűzre támaszkodtak a főzéshez és a melegedéshez, a meggyulladás egy ismert dilemma volt, és egy ilyen baleset fájdalma nem ismeretlen. Ezért, mivel ez a leggyötrelmesebb fájdalmak egyike, melynek sebei lassan gyógyulók, és a sérült nagy fájdalmat érez a gyógyulási időszak alatt; az örökkévaló tűz a legrosszabbak legrosszabbika volt.
Hasonlóan minél magasabbra jutott valaki, fizikai értelemben, annál jobb élete lett. Kimondottan a hegytetőn való életre utalunk a völgybelivel szemben, és a magasabban fekvő táborhely birtoklására a hegy lábánál lévővel szemben. Ahogy a mondás tartja, a szar lefelé folyik. A völgyek nyirkosak és párásak, gyíkok, kígyók és rovarok bőségében. A hegytetőkön szellő van és kilátás. De még jobb, amit a madarak élvezhetnek, fent az égen. Semmi sem érintheti őket, és ahogyan jók a hegytetők, az ég is jobb kell legyen! Ezért a mennyre úgy tekintettek, mint fent az egekben, és minél feljebb, annál jobb.
Valójában a másokat-szolgálni és az önmagát-szolgálni jogos érdemei nem a menny és a pokol, hanem az, hogy saját természetükkel éljenek, ami úgyszólván, a mi gondolkodásmódunkban mindenképpen, egyfokú menny és pokol.