ZetaTalk: Bűn

Az egyik eszköz, amit a vallásos elit a kegyeltjei irányítás alatt tartására felhasznál, az a bűn fogalma, amellyel ők mindenkit idegességben tartanak, és amivel az üdvösség kulcsát fogják. A szabályok - mint például a Tízparancsolat -, amelyek ezekben a dolgokban alapul szolgálnak, majdnem teljes egészében olyan cselekedetekre irányulnak, amiket nem szabad megtenni, és arra, hogy hogyan lehet tisztának maradni. Látszólag, mozgásképtelenné téve, a jámbor így meg fog menekülni a kárhozattól. Kinek származik ebből haszna? Azoknak, akik hatalmi pozíciókban vannak az önmagukat-szolgálni orientáción belül, embereknek és idegeneknek. Nem véletlen, hogy az egyház és az állam gyakran szövetségesek. Mindkettő irányítani akar, korlátozni a független gondolkodást és cselekvést, elterelni a figyelmet a szabadságokról, a bennük rejlő veszélyeket írva le. Hogyan származik ebből előnye az önmagukat-szolgálóknak? Kétféle módon.

Először, amikor az emberek jobban el vannak foglalva a szabályok követésével, és a káros következmények kiszorításával, nem gondolkodnak arról, hogy hogyan segítsenek másokat. Elég valakinek egy zsúfolt színházban lenni, amikor tűz üt ki, vagy egy süllyedő hajón, hogy lássa, mi történik az emberekkel, amikor a nagy veszély közelről érinti őket. Pánik, félelem, én először; és minden gondolat, hogy másokat segítsen, félretevődik, amíg az én biztonságba nem kerül. A ritka személy az, a kivétel, aki másokra gondol ezekben a szituációkban, hiszen ezeknek a hősöknek a bánásmódja és figyelmessége tanúbizonyságot kap. Nekik kitüntetéseket adnak, még haláluk után is. Hogyan szolgálja a bűn fogalma, ahogy a vallásos elit hirdeti, az önmagukat-szolgálókat? A másokkal való törődés korlátozásával.

Másodszor, amikor az emberek szabályrendszerekkel veszik körül magukat, erőt és hatalmat adnak azoknak, akik a szabályokat lefektették, és lényegében odadják magukat, mint birtokot, azoknak, akik a szabályokat lefektették. Tulajdonok lesznek. Nem szabadok. A vak engedelmesség nem jár együtt semmilyen választási lehetőséggel vagy képesítéssel. Nem a vak engedelmesség az, ami akkor történik, amikor valaki áthajt a piroson egy vészhelyzetben, tudva, hogy az állj és mehetsz lámpák egyszerűen egy gyakorlati módját jelentik az ütközések elkerülésének az útkereszteződésekben. Vak engedelmesség történik, amikor a nyáj a szabályokat követi, mint például, hogy ne vétkezzen, és hagyja a vallásos elitet dönteni, amikor áthágás történt. Ki lesz az ítélőbíró? Nem Isten, hanem azok, akik tulajdonolják és birtokolják a vétkest. Mindez bevett gyakorlat az életre a teljesen kifejlett önmagát-szolgáló orientációban, a 4. denzitás idején. Ott a ranglétra szilárdan megalapozott, és a szabályok, amik alapján valakit megbüntethetnek, teljesen önhatalmúak. A hatalmas, aki a szabályokat meghozta, nemcsak azt dönti el, hogy milyen szabályokat kell felállítani, hanem azt is, hogy mikor történnek megszegések. Semminthogy a pokolra jut, mert vétkezett, valaki inkább azért hajlamos a pokolba kerülni, mert olyan nagyon sokat aggodalmaskodik a vétkezés végett.

Mintsemhogy a szabályokra koncentrálnának, az emberek inkább azzal fognak jót tenni, ha arra figyelnek, hogy a magatartásukkal segítenek vagy ártanak másoknak - ez a cselekedeteik igaz jelentősége.

All rights reserved: [email protected]