ZetaTalk: Ha megtámadják őket

Az elkövetőket illetően, akik csak kiosztogatni szoktak, de eltűrni soha. Hogyan boldogulnak ők egy másfajta szerepben? Hogyan tanulja meg egy korábbi elkövető, hogyan viselkedjék áldozatként? Tudják-e vajon, hogyan kerülhető ez el? Megértik-e, azáltal, hogy voltak már az ostor másik végén, hogy hogyan működik mindez? Voltak bizony, és minthogy a legtöbb emberi áldozat azért kerül bele ebbe a helyzetbe, mert el kell tudjon bánni ezekkel az önmagukat-szolgáló entitásokkal, ezért most belefogunk egy összehasonlító és szembeállító vizsgálatba, hogy megmutassuk az olvasónak, miről ismerheti fel az önmagát-szolgáló entitást, és hogyan reagálhat leghatékonyabban a betöréseire.

Az önmagát-szolgáló entitás, vagy egy erősen abba az irányba polarizálódott valaki, először azt keresi, hogyan távolíthatná el magát a kellemetlen helyzetből.

Mindamellett, a legtöbb ember sem nincs erősen polarizálódva az önmagát-szolgáló felé, sem nem működik szilárdan és állhatatosan a másokat-szolgáló orientációban. Sok esetben a helyzet nem kerülhető el anélkül, hogy másoknak ártanának, hogy ígéreteket vagy elkötelezettségeket szegnének meg, vagy hogy akár más ártatlanokat cserbenhagynának. Sok esetben a helyzet egy fizikai csapda is egyben. A munkahelyet nem lehet otthagyni, mivel az ember hajléktalanná válik, például, és belekényszerül például egy bűnös életbe, mely az áldozat számára nem egy elfogadható alternatíva. Következésképpen, ez a lehetőség, melyet az önmagát-szolgáló elfogad egy gondolat nélkül az utóhatásokra, nem egy nyílt választás, általában. És az áldozat nem szállhat egyszerűen szembe a támadóval? Mindenképpen megteheti, és ebben a fejtegetésben mi azt feltételezzük, hogy ez az eljárásmód már mérlegelve lett. Ha menekülés nem lehetséges, akkor ezután egy egyenes védekezést kísérelnek meg. Az áldozat megpróbálja felhívni a hatóságok figyelmét a szituációra. Az itt megtárgyalt szituáció az, amikor ezek a taktikák nem lehetségesek. A fellebbezés eljárásmódja nem lehetséges, sőt még csak súlyosbítaná a támadást. Az emberi társadalomban, az arra való hajlamosság, hogy az áldozatot hibáztassák, sűrűn felhasználásra kerül, hogy a frusztrációt lekezeljék. Ehhez csak közelebbről kell követni a nemi erőszak áldozatának kálváriáját, az elnyomástól a bírósági perig, hogy lássuk ezt a folyamatot működés közben.

Az önmagát-szolgáló entitás ezt követően azt fogja keresni, hogyan támadhatná meg az elkövetőt, megfélemlítéssel vagy a segítségei alámetszésével.

Ez egy az emberek számára ismerős jelenet, jól végigjátszatva a médiában. Személyeket vádolnak meg olyan bűncselekményekkel, amiket nem követtek el. Fenyegetések történnek és zsarolási kísérletek. A vandalizmus egyes eszközeit használják fel, annak üzenetével, hogy ez még csak a kezdet. Azok számára, akik nem orientálódtak az önmagát-szolgálni felé, ezek az eszközök elfogadhatatlanok, és még csak nem is gondolnak rájuk. Következésképpen, ez a választás, amit az önmagát-szolgáló habozás nélkül megragad, nem egy nyílt választás, egyáltalán.

Az önmagát-szolgáló entitás ezután tovább fog próbálkozni azzal, hogy megpróbálja meghiúsítani a támadást, elirányítva a támadást egy másik célpont személy felé vagy valamiféle megtévesztő taktikát használva fel.

Egy másik áldozat felajánlását, azét, aki a legkevésbé valószínű, hogy képes lesz védekezni vagy bosszút állni az őt kiválasztó entitáson, vetik be először. Amennyiben ez egy olyan helyzetet teremt, ahol az eredményezett támadások a pótáldozat részéről előreláthatólag ugyanolyan rosszak lesznek, mint az eredeti támadás, akkor ezt a húzást feladják. Figyelemelterelést próbálnak ki. Az áldozat lehet, hogy megpróbál tüzet nyitni, szó szerint vagy képletesen. A gyerek, aki egy határidőnek néz elébe az iskolában, amelyre ő nincs felkészülve, lehet, hogy becsúsztat egy bombariadót az iskolában, hogy időt nyerjen. "A kutya megette a házi feladatomat", egy mindenki által gyakran felhasznált kifogás, nem egy olyan útirány, amit az önmagát-szolgáló kamasz venne, aki inkább aggodalmat és káoszt okozna a hatalmi túráért, amit ezzel kicsikar. Az önmagát-szolgálni felé nem orientáltak részéről, a megtévesztő taktikák, ahol ezek léteznek és elfogadhatóak, már ki lettek játszva. Ha az áldozat nem tud elmenekülni, lehet, hogy oldalra mutat, ezzel remélve elterelni a támadót. Ez ritkán működik, vagy amikor mégis, ritkán működik sokáig. Az áldozat, lévén hogy azért lett kiválasztva, mert tehetetlen, olyan helyzetben van, mint a kisegér egy cipősdobozban.

Semmi nincs, amit az áldozat tehet?

Az olvasó észrevehette, hogy sok fejtegetés hangzott el az önmagát-szolgáló manőverekről. Mi okkal hoztuk ezeket ki ebben a diszkusszióban. Az önmagukat-szolgáló entitások, miközben áttértek megszerzésére törekednek a saját orientációjukba, akiket úgy gondolnak, hogy majd irányíthatnak, félelmi és haragos szituációkat használnak ki az áttértek megszerzésére. A fent leírt szituációban az önmagát-szolgálás felé nem orientált entitás tépelődni fog. Éljen-e a mások által sikerrel használt választási lehetőségekkel? Szembeszálljon-e a megfélemlítőkkel, odahajítson-e egy másik áldozatot a támadó szájába, vagy egy kaotikus helyzetet teremtsen előre nem látható és esetleg sajnálatos következményekkel? Ők úgy döntenek, hogy egyiket sem. Néhányan úgy döntenek, hogy kipróbálják ezeket a taktikákat, és egy olyan orientáció felé viszik el magukat, ahol az elnyomás és a bűnözés a dolgok lényege. A börtöni élet lélektana, vagy az élet nyomorúságos területeken, ahol bandák jelennek meg, mutatja, mi történik az áldozatokkal, akik ezt az utat követik. Csapdába kerülnek, messze nagyobb elnyomással terhelve, mint az eredeti szituációban, amit el szerettek volna kerülni.

Milyen lehetőség marad itt az entitás számára, aki nem kíván belépni az önmagát-szolgáló játékba? Ahol a szeretet a válasz, ott ezt megkísérlik. Ahol az áldozatnak egy megkeményedett önmagát-szolgáló entitással van dolga, ott az ilyen taktikák csupán egy cinikus nevetést váltanak ki. A menekülés nem lehetséges. A hatóságokhoz folyamodás nem létező vagy meg lett kísérelve és sikertelennek bizonyult. Az elterelés ki lett próbálva és eredménytelen lett. Az áldozat ereje nem elegendő a fenyegető támadással szemben, legyen a támadás akár fizikai, akár lélektani. Mit tesz az áldozat? Ebben az esetben a legajánlatosabb, ha a szemét a horizonton tartja, a hosszú távra gondol, és emlékezetében tartja, hogy minden megfélemlítési szituáció véget kell érjen egyszer, ha másként nem, a halállal. Mi azt mondjuk, ne adják be a derekukat a belső sürgetésnek, hogy felülkerekedjenek az önmagukat-szolgáló tömeg taktikáinak átvételével. Kerekedjenek rajtuk felül azáltal, hogy tűrnek. Ezzel megfosztják a támadót a céljától, a jutalmától.

All rights reserved: [email protected]