ZetaTalk: Bemutatások

Nancynek be lett mutatva egy a tucat hibrid gyereke közül, egy fiú, és több is az ő leszármazottjai közül. Nancy részletes jegyzeteket készített ezekről a találkozásokról, most pedig hagyni fogjuk, hogy az ő jegyzetei beszéljenek az ügyről.

Nancy hipnotikus visszaidézésének kezdete

Úgy 19 éves lehettem. Azt hiszem, hallok valamit a nappaliban. Kimegyek megnézni. Most is számítok rá, hogy azokat a kis fickókat fogom látni. Lemegyek, majd átmegyek az étkezőn és a spájzon keresztül a konyhába, hogy lássak. Látom az egyiküket a konyhában, pont ott, ahol az ajtó van, ahogy az ember oldalt bejön. Csak ácsorog ott. Azt hiszem, kommunikál, azt mondja: "Szeretnénk, ha velünk jönnél", vagy valami ilyesmit. Nem tűnik túl meggyőzőnek ezzel kapcsolatban, most pedig kintről hallok valamit, ami mintha egy kis ropogás lenne a havon. A kabátomért nyúlok, és magamra veszem. Úgy tűnik, világos színes nadrág van rajtam, egy kicsit buggyos. Nem hordtunk farmert abban az időben, buggyos nadrágot hordtunk állandóan. Kinézek és kimegyek velük a hidegbe. Itt kint most fázok, mert az előbb még bent ültem és tévét néztem. Előttem megy le a lépcsőn. Csak 3 vagy 4 lépcsőfok van, cement, kifelé menet a kocsifelhajtóra. Ő oldalt megy ki, a ház mellett, és egymás mellett megyünk a felhajtó felé.

A garázs másik oldalán nagyobb nyílt terep volt és néhány fa, és egyetlen ház sem egy jó darabig. Látok valamit. Ez nem azok közül a 12 lábnyi jószágok közül való, ez 100 lábnyi, sokkal nagyobb. Ennek is megvan az az alap csészealj alakja, és sötétszürke színű. Most egy kicsit hagyom, hogy előre menjen, mert nem tudom, melyik oldalához kell menni. Ő végigmegy a bokrok mellett, ahogy a garázs és a hajó között vagyunk. A hajó alá megyünk. Nincs pontosan a földön, habár valóban hallottam egy roppanást. Előttünk van egy kis lépcsőszerűség, 3 vagy 4 lépcső, amelyek 10 vagy 15 lábnyit ereszkednek le a közepéből. Olyan, mint egy vékony lánc-feljáró, amit megfoghatsz a kezeddel. Ez egy vezető, egy kézi korlát, ami azután eltűnik. Egy pillantást vetek oda felfelé, és odabenn minden sötét, de ő azt akarja, hogy én menjek először. Amikor felérek, látom, hogy a lámpák fel vannak kapcsolva, belül. Ez egy szoba, egy központi szoba, keresztbe 30 láb, de a hajónak nem a teljes nagysága. Egy fél tucat zéta van itt bent. Ez az egész nem formális, zavartalanul sürögnek-forognak. A falak piszkosfehérek, nem a szokásos szürke színűek. Hát, ami azt illeti, lehet, hogy csak akkor látszanak szürkének, ha a lámpák nincsenek felkapcsolva, mert sokszor, amikor azokkal a 12 lábasakkal jöttek, nappal volt, és akkor nem kellett annyira a világítás, mert az ajtó nyitva volt.

Nagyon kíváncsi vagyok. Nem úgy tűnik, mintha lenne valami különösebb tervük. Érzékelem, hogy az ajtó és a kis lépcső behúzódtak utánunk. Fogalmam sincs, hogy mozgunk-e vagy sem, hogy felemelkedtünk-e. A sejtésem az, hogy igen, de ez egy nagyon finom felszállás, csak egy lassú emelkedés egyenesen felfelé. A kezeim a zsebemben vannak, és körbenézek. Úgy tűnik, senki nem figyel rám. Egy boltíves átjáró van oldalon, tőlem jobbra, és bejönnek még egy páran. Egy csoportosulásnak tűnik, és látok egy kicsit közöttük, a feje épp hogy a térdük felett van. Nem látom őt igazán jól, mert pontosan a csoport közepén marad. Nem marad le és nem kerül előbbre, mindig pontosan középen marad. Most észreveszem, hogy az apró lábak némelyike kisebb, mint a többi, és picike nadrág van rajtuk. A zéták azok egyszerűen csak soványak és csontosak, és ennyi. Náluk nem tudhatod, hogy ez a bőrük vagy a formaruhájuk. Neki viszont kis, világos színes nadrágja van, enyhén buggyos, és egy picike ing, kicsit buggyos, és egy kis sötét színű öv, majdnem fekete, vékony, úgy egy hüvelyk széles. A feje nagyon fehér, és nincs meg az a szürkéssége, mint az övéknek. Kerekebbnek tűnik a feje, mint ahogy az övék kinéz, a könnycsepp-alak. Ez kerekebb mindenfelé.

Kijönnek a szobába, ő pedig megáll pontosan középettük, a biztonság kedvéért. Nagyon kíváncsi vagyok erre. Még mindig állnak, amikor bal felé oldalra kilépek egy vagy két lépésnyire, és a kezeimet a térdeimre teszem, egy picit előrehajolva, hogy kicsit jobban lássak, mert ő nem fog kijönni. Elfordítja a tekintetét. Továbbra is a lábszáram közepét bámulja, vagy a térdeimet. Nem fog felnézni. Olyan picike. A feje éppen hogy csak magasabbra érne a térdemnél. Nem úgy néz ki, mint egy kisgyerek, nagy hassal. Ő is majdnem olyan vékony, mint a többiek. A picike kezeit maga előtt tartja. Valami olyasmit mondok, "Mi a neved?" - Bemutatkozom.

Leülök a padlóra és nem nézek közvetlenül rá. Jobbfelé elnézek, ő pedig elnéz balfelé. Leülök a padlóra, kigombolom a kabátomat. Törökülésbe ülök. Egyfolytában ruhákról beszélek, és hogy rajtam is nadrág van. És ekkor egy kicsit közelebb jön. A bal vállamnál van úgy 8 hüvelyknyire, rám néz. Mindvégig, amíg nem nézek rá, én jobbfelé nézek és beszélek, ő pedig közelebb merészkedik. A ruháimat nézegeti. Azt hiszem, ezt csinálja. Nézegeti a nadrágomat. Én meg mondom, hogy nadrágot hordok. Leveszem az egyik cipőmet, és megmutatom neki a lábamat, hogy lábujjaim vannak. Megmutatom a kezemet is, hogy ujjaim vannak. Felhúzom a nadrágom szárát, hogy megmutassam neki, hogy térdem van, meg lábam. Így locsogok tovább még egy darabig. Ő meg valahogy leballag a lábamhoz, megnézi a lábikrámat. Azt hiszem, kíváncsi. Ledobom a kabátomat, hogy megmutassam neki, hogy könyökeim vannak. *He's practically on top of me. Felmegyek a hajamig és előredöntöm a fejem, hogy megmutassam neki, mi az a haj. Meghúzom, hogy megmutassam neki, hogy simán meg lehet húzni, és nem fáj, hogy oda van rögzítve, és hogy hogy néz ki a fejbőrön, ahonnan az a sok kis izé kibújik. Azután azt hiszem, a fülemet mutatom neki, és behunyom a szemem és kinyitom a szám. Azért hunytam be a szemem, mert úgy gondolom, hogy ha kinyitom a szám, az megijesztheti őt. A saját ujjaimat a számba teszem, megérintem a fogaimat, hogy láthassa, hogy nem akarom megharapni őt. És érzem ezt a picike ujjat, egy picike érintést, mintha ő is meg akarna érinteni valamit. Be vannak hunyva a szemeim, hogy ne féljen.

Akkor hallom, amint az egyikük azt mondja, "Ez a te fiad." Így akkor kinyitom a szemem és felnézek. Azt kérdem, milyen idős. Úgy tűnik, 3 és fél éves. Nincs haja. A feje olyan, hogy az egész kerek és fehér. Nem tűnik túl keménynek. Itt-ott gödröcskék vannak rajta. A mi koponyánk sima, így csodálkozom, hogy csont van alatta. Lehet, hogy csak agy van benne. Apró pici fülei vannak. Nagyon kicsik. A szemei mogyorószínűek, és nincs bennük fehérje. A szemgolyói nagyobbak, mint nekünk. Nem nézek bele közvetlenül a szemébe. A szemeit lefelé szegi az idő nagy részében, vagy a fejét lefelé szegi nagyrészt, így nem igazán tudom teljesen szemből megnézni. Aprócska dudorok vannak a szeme felett, nem szemöldök, csak a sima része egy enyhe dudorral a szemek felett. Arról kérdezem, hogy hol lakik, ők pedig azt mondják: "Velünk." Azt kérdem, "Miért teszitek ezt?", mire ők, "Muszáj, bajba kerültünk, és ezért volt szükségünk rátok." Azt mondják, [a kis hibrid] "elég jól sikerült, és nagyon kíváncsi volt már rád." Tőle kérdezem, telepatikusan kommunikálva vele, "Van még valami, amit tudni szeretnél?" A gombokat nézi, meg ilyesmiket. Olyasmikről beszélek neki, mint a kisállatok, kis szőrös állatkák és cicák. Azon tűnődök, milyen fajta játékaik lehetnek. Azt mondják: "Nagyon stimuláló környezetben van." Megkérdezem: "Fogom még látni őt?", azt felelik, "Talán, ha mindketten akarjátok, meg tudjuk szervezni." Olyan érzésem van, hogy ideje lesz mennem. Azt mondom neki, hogy "nagyon édes, mint egy kisbaba, kis kíváncsi." Elmondom neki, hogy szerintem is jól sikerült. Azt hiszem, egy kicsit könnyes vagyok.

Nancy hipnotikus visszaidézésének vége

Nancy számvetésének kezdete

Nemrég újra találkoztam a hibrid fiammal, aki most már felnőtt. Nem hajlamos az elhízásra, kopasz, és még mindig megvannak a nagy, szép szemei. A szájával csak hangokat tud kiadni, szavakat nem, olyasmit, hogy "am hamm". Ahogy várható is volt, telepatikusan kommunikált. Azt mondták, tud enni. Azt mondta, neki nincs neve, de részeként a genetikai programnak, van egy száma. Hány gyereke van - 141, és számolja. Némelyikükkel találkoztam. Nagyon hasonlítanak az apjukra, de mindkét nemből valók, néhányan nadrágban, néhányan pedig (női) ruhában, tehát nem klónozásról van szó, szerintem. A hibrid fiamnak 5 ujja volt, de a kisujja csak úgy kb. egy hüvelyk hosszú volt, és furcsán nézett ki. A gyerekek közül néhánynak arányos kisujja volt, a zéták pedig úgy magyarázták, ezen még "csiszolgatnak" a keresztezésben. Észrevettem, hogy a gyerekek ízületei nem olyan mobilisek minden irányban, mint a Homo Sapiens ízületei. A gyerekek kíváncsiak és aktívak, és nem félnek, ha hozzájuk érnek.

Nancy számvetésének vége

All rights reserved: [email protected]