ZetaTalk: Istenkép

Az emberek eléggé természetesen hajlanak egy szülő-gyermek viszonylatú gondolkodásra egy Istennel való kapcsolatukat illetően, nemcsak az érzékeny korai éveik természetes következményeként, hanem általános reménytelenség érzésük következtében környezetük irányíthatóságára vonatkozólag. Ők egy bizonyos mértékig mindig gyerekek maradnak - a felnőttség álarca mögé bújt gyerekek -, mert belül egy szülőt keresnek, aki megmenti őket, vagy őrködik felettük, vezeti őket. Az Isten fogalma, valami nagyobbként és hatalmasabbként, mint saját maguk, aki a dolgokat irányítja, a gyámolatlan csecsemőben kezdődik, aki azt érzékeli, hogy gondoskodnak róla, függetlenül attól, hogy kéri-e vagy sem, de leginkább akkor, ha nyűgösködik. Az ima fogalma már itt megszületik - kérek, és a legtöbb alkalommal kapok is. A gyermek viselkedésének kiformálása, hogy a család, vagy a társadalmi csoport elvárásainak megfeleljen, korán megkezdődik, egy éles verbális vagy fizikai megfeddéssel, ha a baba rossz magatartást tanúsít. A büntető isten képe megszületik.

Az emberi társadalomban élő szervezett vallások alapos analízise majdnem minden szemszögből a gyermeknek egy szülő felé való nézetét tükrözi. A szülők elvárják a gyerektől, hogy hozzájáruljon a háztartás fenntartásához, házimunkával, vagy keresetének átadásával a szüleinek, és a szervezett vallások sem várnak kevesebbet a tagjaiktól. A feltétel nélküli engedelmesség egy másik szülői elvárás, mely leggyakrabban egy vészhelyzetben elengedhetetlen, ahol nincs idő elmagyarázni a gyereknek, hogy miért kell a parancsokat tétovázás nélkül követnie. A magát, vagy másokat veszélyeztető gyereknek előbb követnie kell az utasításokat, és csak később kérhet magyarázatot, ha egyáltalán kérhet. A szervezett vallásoknak nagy előnyt jelent ez a korai nevelés, a szabályok és parancsolatok elemzésében, melyek feltehetőleg egy istentől erednek, aki nem kérdőjelezhető meg. A jó magaviselet jutalma a legtöbb emberi társadalomban egyszerűen a büntetés vagy a megvonás elmaradása - tégy jól, és továbbra is a szülői fedél alatt alhatsz, és az ebédlőasztal elé ülhetsz. Hasonlóan a szervezett vallások is megfogalmazzák a végső jutalmakat, és az odatartozás jogát csakúgy, mint a különféle büntetések elkerülését.

A tudatos, intelligens élet univerzumszerte nagyon hasonló módokon alakítja ki istenképét. Bármely, saját maga irányításán kívül eső hatalomra - amely képes étetet adni élelemmel való ellátással, vagy hely biztosításával a csoportban, vagy képes életet elvenni ínség, kiűzetés, vagy büntetés által - istenként tekintenek. Az emberi társadalmakban az olyan kísérletek, melyek az isten édesgetésére vagy megbékítésére irányulnak, természetesen követik azokat a vonalakat, melyek a szülőkkel működtek. Ha a szülői harag szertefoszlik, amikor ajándékokat ajánlanak fel, akkor az istennek ugyanígy ajándékokat kínálnak. Ha a szülők meg akarnak büntetni egy csínytevőt, és a gyerekek kijelölnek maguk közül egyet - mint egy bűnbakot - a büntetés felvállalására, akkor az istennek is lehet áldozati bárányokat ajánlani. Királyok, vagyonos pártfogók, és külső űrből jött látogatók mind beleférnek az isten alakjába, akik érdemesek arra, hogy hatalmukkal az emberek életét meghatározzák, félelemmel vegyült tiszteletben tartva őket. Hogy felbukkanjon egy istenkép, kell, hogy legyen egy kétségbeesettség-érzés is a segítséghez folyamodók oldaláról, egy olyan érzés, hogy ők tehetetlenek a végeredmény befolyásolásában, kivéve, ha engesztelőket, vagy bűnbakokat ajánlanak fel. Ebből a szempontból a 12. bolygó óriás humanoid látogatói sok isteni mítoszba bejuttatták magukat, mivel mindenképpen kicsikarták szolgáiktól az engedelmességet, és humanoidokként könnyen láthatták őket egy szülő kiterjesztésének.

All rights reserved: [email protected]