ZetaTalk: Befejezetlen entitások

Megtörténhet vajon, hogy egy értelmes fajba való inkarnáció nem eredményez egy keletkező entitást? A leghatározottabban, és ez sűrűn megtörténik a korai szakaszokban. A szikra nem gyullad ki, és a halál után disszipáció történik. Lelkek kigyulladnak, vagy nem, és a legtöbbször nem, egy szűz inkarnációban. A lelkek anyaga egy értelmes lénybe gyűlik össze, mivel érdekesnek találja a környezetet. Valamennyi képződés előfordul, az inkarnáció során, de ha az élet nem volt kihívás, akkor tömegében nem gyarapodott, és kénytelen szétoszlani az ember halálával. Ez a szükségszerű félbeszakítás nem valamely közbelépés eredménye a születési küldöttek részéről - akik azért vannak, hogy összegyűjtsék mindazt, ami felbukkan - hanem inkább a testen belül történő cselekvések hiányáé. Így az átalakulásnál segédkező idegenek is a tartós lelkeket fogják összegyűjteni - akik nem disszipálódnak -, és új inkarnációkba vinni. Mindamellett ha egyszer megformálódtak, az entitások nem oszlanak szét. A képződés sikertelensége egy lusta vagy közömbös életmód, a természetes intelligencia vagy az ösztönzöttség hiányának következménye lehet. Ebből a szempontból a kihívások, a stresszes élet, előnyt jelentenek inkább, mint hátrányt.

A kihívás úgy értelmezhető, mint rejtélyek, amik megoldásra várnak, vagy nagyon érzelmi szituációk, vagy olyan helyzetek, amelyek nagy eltökéltséget igényelnek. Ezért, egy nyomorék gyerek, aki eltökélt szerepének folytatására a csoportban, folyamatosan egy kihíváson fog dolgozni, egy talányon, ami szellemi munkát is igényel, csakúgy, mint érzelmi kísérőt. Időnként lélek gyullad ki egy szűz inkarnációban, ahol az ember öreg, és az után sóvárog, hogy fiatal anyáknak és a gyermekeiknek segítsen, de alig képes erre erőtlensége folytán. Más esetekben, mint a nyomorék gyerekben, az alkalom a kigyújtásra korán adódik, és erősödik az élet egész ideje alatt. Ahogy megállapítottuk, gyönyörűnek születetni, és gondok nélküli életet élni, nem a legerősebb motiválói a spirituális fejlődésnek! Inkarnációk nyomorék vagy elszomorító testekbe valójában még a 4. denzitás alatt is történnek, és egyáltalán nem kerülik meg ezeket, mivel egy ilyen inkarnációt nemcsak egy segítségnek tekintenek, alkalomadtán, az entitás számára, de egy lehetőségnek azok számára is, akik őérte aggódnak.

Segíteni másoknak kigyulladni, vagy a másokat-szolgálóba fejlődni, egy olyan kihívás, melyen a szellem vezetők serénykednek. Azoknak az embereknek, akik segédkezni kívánnak másoknak az ő lelki fejlődésükben, az a tanácsos, hogy ne segítsenek ki mindenkit a problémáiban, hanem hagyják, hogy ők gondoljanak ki egy megoldást. Emellett koncentráljanak a kihívás érdekes részére, ne mindig azon siránkozzanak, ami már megtörtént. Koncentráljanak a csoport vagy a környezet általános jólétére, a hozzájárulásra, amit az újonnan érkezett tett, hogy büszkeséget és motivációt csepegtessenek bele. A lelkek anyaga azért sűrűsödik a tudatos lényekbe, mert érdekesnek találja azt. Ez inkább egy vonzódás dolga egy környezethez. A lelkek anyagának megvan ez a magában rejlő természete, eredendően. A lelkeknek megvan az az észbeli kapacitásuk, mint az emberi agynak, és több annál. Nem felejt! És ezért képes gondolkozni és dönteni, sőt csakugyan ezt teszi, és időnként vitatkozik az emberrel, akibe inkarnálódott.

All rights reserved: [email protected]