Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. december |
- |
A lélek halhatatlan? Abban, hogy túlszárnyalja az emberi halandóságot, és hogy következetesen növekszik, tanulva és növekedve tömegben és bölcsességben minden inkarnációval - halhatatlan. De mi a halandóság egy lélek számára? Megszületik, azt lehet mondani, a 3. denzitású világokban, ahol elegendően értelmes lényekben ölt alakot, melyek képesek ajánlkozni a szikrának. A képződő entitások hatással vannak a környezetükre, és mivel a lelkek anyaga mindenhol jelen van az Univerzumban, az alakot öltés egy fokig sok élő dologban megtörténik, de a szikra híján szétoszlik. Mint a virágpor, amely nem képes egy külső közvetítő, egy méh vagy a szél nélkül célba érni: a mocsárban, bogarakban, magas fákban, vagy madarakban képződő entitások csak amolyan lehetőségek, és szétoszlanak, amint a létforma elpusztul.
A világokat beoltják élettel, és később az intelligens élettel, tiszta fajoknak egy genetikailag odatervezett változatával, megtámogatva így a képződő entitásokat. Az intelligencia az a szikra, ami a képződő entitásoknak arra a pontra épülését okozza, ahol már nem foszlanak szét, és ahol már ők maguk élővé válnak. Említettük, hogy a lelkek nem halnak meg a nukleáris szennyezésektől, és nem is vesznek el a fekete lyukakban. Az entitások olyan anyagból állnak, amely hatni képes környezetére, míg ő maga érintetlen marad. A lelkek anyaga nem táplálkozik, és nem használja fel önmagát. A környezetére annak manipulálásával hat, ahogy a bábut is gazdája mozgatja, a fonalakat húzogatva, és nem forrásait felhasználva mozog, pl. a közönség által bedobált paradicsomból. A lelkek, amint egyszer megformálódtak, nem halnak meg. Növekedhetnek gyorsan vagy lassan, stagnálhatnak vagy ugyanolyanok maradhatnak hosszú ideig vagy örökre, de nem halnak meg, és nem is zsugorodnak. Ettől többet nem mondhatunk, mivel mi magunk sem tudunk ettől többet.