Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. október |
- |
Ahogy a dolgok egyre hevesebbé válnak - a földi változások nyilvánvalóak lesznek, munkahelyeket érintve és az esti hírekbe egy hosszas elfojtási időszak után egyre többször belekerülve -, sokan, akik eddig elrágódtak a problémákon és logikus módon vitáztak róluk, hirtelen felhagynak ezzel. Ez egy személyes túlterhelődés dolga, a képtelenségé, hogy egy kiutat lássanak a biztonság felé; a képtelenségé, hogy el tudjanak képzelni egy életet a várható csapás után. Az elme egyfajta pánik-állapotba hőköl vissza, és az egyetlen út a folytatódó pánik vagy tagadás. A tagadás széles körben használatos az emberi társadalomban, jobban, mint ahogy azt az átlagember gondolná.
Egy dolgozó, akinek a munkahelyre elkeseredetten szüksége van, nem fog észrevenni semmilyen fenyegető jelet, hogy a teljesítménye átlagon aluli, vagy hogy a cég egy elbocsátást tervez. Ezért, az elbocsátás egy sokként jön, amikor beüt, de legalább a dolgozó képes dolgozni ez alatt az idő alatt, és így jobbak az esélyei, ha az elbocsátás nem történik meg. Így, ez egy túlélési mechanizmus.
A primitív törzs, az erdőben élve és vadászva, makkot és gumókat gyűjtögetve, nem gondolhat állandóan egy ragadozó készülő támadására, különben legyöngülne és képtelen lenne működni. Ezért, tagadják, hogy egy ilyen támadás bármelyik pillanatban megtörténhet, sürögnek-forognak egész nap, gyűjtögetve, vadászva és főzve, és működve. Amikor a ragadozó-támadás bekövetkezik, akkor ez egy sokk, néhányan meghalnak de nem mindenki, és a törzs átcsoportosul. A végkimenetel aligha különbözik, kivéve, hogy tagadással a törzs működött, ha pedig lebénította volna őket a félelem, éhen haltak volna ehelyett. Ezért, a tagadást nem egy gyengeségnek kell tekinteni, mint amennyire inkább egy az emberben benne rejlő túlélési mechanizmusnak, amibe belebocsátkoznak, ha a dolgok túlterhelőek kezdenek lenni.
Épp ahogy néhány ember tagadásba fog lépni, amikor a dolgok felhevülnek, ugyanígy mások előjönnek. Ők azok, akik a háttérben állnak, rágódva az ügyeken, akik megtalálják a hangjukat és a bátorságukat, amikor a dolgok nyomasztóvá válnak. A hős, aki felbukkan.