ZetaTalk: Fájdalom

A szellemi növekedés az inkarnációk során leginkább úgy mozdul előre, hogy az inkarnált entitás szembenéz a természeti törvénnyel, az Univerzum működéseivel, ahogyan Isten azt megtervezte. Az eső, és ahogy a víz összegyűlik tavakba és patakokba; a csírázó magvak, ahogy igyekeznek félrelökni a földdarabkákat, azután pedig éhesen a fény felé hajlanak; egy hernyó sok-sok lába, amint egymást követve föl-le járnak az állat hosszú teste mentén - mind-mind Isten természeti világának csodái. A fájdalom egyszerűen egy ugyanilyen másik oldala ennek a természeti világnak, mint ahogy a ragadozók zsákmányt ejtenek, és ahogy az öreg és gyenge megadja magát a fertőzésnek. A fájdalom egy jelzés - hogy húzódj el az olyan érintkezésből, amelyik sérülést okoz; hogy lassulj le és pihenj, hogy kíméld a sérülést; hogy maradj távol bizonyos helyektől, ételektől vagy körülményektől. A fájdalom szándékos, a természetes evolúció tervezte meg, hogy ön-korlátozó legyen. A súlyos fájdalom ájulást okoz, a tartós fájdalom egy letargikus depressziót, és természetes körülmények között a szenvedő állat nem viseli ezt el túl sokáig. Elpusztul.

Itt lép be az ember, az ő rendszabályaival. A meghalás nem megengedett. A krónikus, megoldhatatlan fájdalomban szenvedők korlátozva vannak, ágyhoz vannak kötve, kényszerrel táplálják őket, ha szükséges, és életben tartják őket gyötrő fájdalomban a végtelenségig. Ez gyakran egy olyan helyzetet teremt, mely dacol azzal, amit a népnek a vallásos elit mondott - hogy egy jóságos Isten meghallgatja az imáikat. Akiket kényszerítenek élni a fájdalomban, és akik nézik ezt a kínt, ezután arra következtetnek, hogy vagy büntetik őket, vagy semmibe veszik őket. A probléma itt nem az, hogy Isten elfelejt leereszkedni, hogy kijavítsa a fájdalmat. A probléma itt az, hogy az emberiség még nem tanulta meg, hogyan bánjon Isten természeti Univerzumával, ami egyike a leckéknek a szellemi növekedés során.

Túl ezen a hozzáálláson, hogy el kell viselni a fájdalmat, sztoikusan, amíg a testet korlátlan ideig életben tartják - az emberek szintén terhelik magukat felesleges fájdalommal. A döntő többsége az emberek által tapasztalt fájdalmaknak, még a legyöngítő, idült fájdalmaknak is - pszichés alapú vagy pszichoszomatikus, az elme által kiváltott. Ezen nem azt kell érteni, hogy egy valós gyulladás vagy egy nyomás az idegeken ne lehetne fizikailag jelen. Ezen azt kell érteni, hogy a gyulladást az egyén mentális állapota, idegessége, vágya helyzetek elkerülésére, elfojtott dühe vagy fizikai testének figyelembe nem vétele okozta. Valakinek gáz-fájdalmai vannak, de mégsem eszik valami rostos fűfélét. Valaki kirándítja a legyengült ízületeit és megszaggatja a gyenge izmait, mert a mozgás ritkán fér bele az elfoglalt napirendbe. Valakinek alsó hátfájdalma és végül porckorongsérve van, de nem képes megszorítani a pocakot vagy ellazítani a merev hátizmait. A lista vég nélküli.

Végső soron, a fájdalom kezelését ugyanúgy kell feloldani, mint ahogy az összes többi aspektusát kezeled annak, hogy élsz. Vállalj felelősséget a saját életedért, alkalmazkodj a realitásához azoknak a dolgoknak, amiket nem tudsz megváltoztatni, és tartsd meg a távlati perspektívát.

All rights reserved: [email protected]