ZetaTalk: Homoszexualitás

Az emberi szülők nagy jelentőséget tulajdonítanak a szexualitásnak, mint ahogy az életben sok más dolog is elhangolja az illetőt az orientációjától. Lesznek-e valakinek unokái, bekerül-e a fiú az egyetemi csapatba, jól fog-e házasodni a lány, és képes lesz-e majd gondoskodni idősödő szüleiről - mindezek az elvárások arra a gyerekre hárulnak, aki a másik nem iránt mutat érdeklődést, vagy helyesebben, aki nem érzi magát kényelmesen a vele született nem szerepében. Majdnem mindig az utóbbi az oka a homoszexualitásnak, de az indítékon átsiklanak, mivel a kórtünet - az azonos neművel való párosodás - olyannyira elcsüggesztő a szülők számára. Sokkal azelőtt, hogy a fiatal gyermek kifejlesztené szokását, hogy feloldja szexuális feszültségeit más, azonos nemű személyek iránt, egy viaskodás történik, hogy versengjen-e az azonos nemű szülővel, hogy elfogadja-e a szerepét. Amíg ezek a gondolatok a legtöbb fiatal elméjén végighaladnak, más tényezők is szerepet játszanak. Hogy az ellenkező nemű szülő meleg és vonzó-e, vagy hideg és visszataszító, hogy a fiatal gyermeket elfogadják és megjutalmazzák-e a vele született nemének szerepében, vagy büntetik-e valami finom módon.

Az osztálytársak is szerepet játszanak, bár egy gyerek, aki biztos alapokkal rendelkezik a családi környezetében, szinte soha nem válik homoszexuálissá játszótársak sanyargatása folytán. Ennek az ellenkezője az igaz. Tekintet nélkül az iskolai környezetre, egy gyermek, aki a családi környezetben attól szorong, hogy bele kelljen lépnie abba a cipőbe, amit születési neme kíván meg tőle, igen ritkán teszi félre ezeket a nézeteket, amikor elkerül otthonról.

A homoszexualitás veleszületett lenne? Nem, bár az inkarnálódó szellem előnyben részesítései játszanak egy kis szerepet. A fiziológiai különbözőségek, amelyekre magyarázatként mutatnak, egyfajta reakciók, mivel a tudat egy fokig képes befolyásolni a fizikai fejlődést, de ezt kevéssé értik. Mint minden szokásnál, amit az emberek fejlesztenek ki, itt is egy változtatásra van szükség, hogy az okot, és ne a tünetet vizsgáljuk. Kevés jót eredményez leszidni a homoszexuálisokat, akik nem annyira maguk választották létformájukat, mint bele lettek abba kényszerítve, méghozzá igen fiatal életkorban. A kisgyermek, vagy az iskola előtti gyerek aligha hozhat intellektuális döntést. Ők csak elkerülik a fájdalmakat, a büntetést, és azt, amit sok esetben lesújtó és terhes helyzeteknek látnak, sőt mi több, gyermeki szemükkel, akár lehetséges halálnak. A pszichiáterek eléggé tudatában vannak ezeknek a szituációknak, és jól magyarázzák őket.

Köztünk, a zéták között, vannak-e homoszexuálisok? Kétségtelenül, mivel a drámák, melyeket az inkarnáció prezentál, minden létformában ugyanazok. A szexuális hajtóerő felvesz egy irányt, és a fiatal korban kialakult szokásokat nehéz megtörni. Ez ilyen egyszerű. Mi helyeseljük? Fogalmazzunk úgy, hogy nem ítéljük el. Mi, a másokat-szolgálniban, az egymásról való gondoskodással töltjük az időnket, nem egymás kicsúfolásával.

All rights reserved: [email protected]