ZetaTalk: Függőségek

A függőség ügye az érzékelés függvénye. Van aki egy italra a nap végén ugyanúgy tekint, mintha édességet enne. Jó az íze, segít neki ellazulni és elengedni a nap aggodalmait, és mit árthat? Egy másik ezt egy függőségnek tekinti, várakozással, vágyódással vagy sóvárgással egyenlőnek vett függőségnek. A másik szélsőség az, amikor valakinek egy fél üveggel kell elfogyasztania, és nem is csak este. Ezek tudják, hogy idegesség bénítja őket, ha nem így tesznek, viszont az ivást úgy érzik, kontrollálni tudják. Kérdezd meg tőlük, hogy függők-e, és ők azt fogják mondani, nem, még ha DT-től* szenvednek is. Ők függők? Igen, és az ő szükségük a vágyódásból vagy várakozásból átmozdult a kémiai függőségbe, és ők a napi dózisukat azért veszi be, hogy elkerüljék az elvonási tüneteket. Aztán ott van a pszichológiai függőség dolga, mivel valaki, aki soha egy kortyot sem iszik, úgy találhatja, részegnek kell lennie, hogy szexuális tevékenységbe kezdjen, és ez ugyanolyan biztosan egy függőség, mint a krónikus részegség.

Mi okozza ezt, és az emberi hasonmások más világokban fejlesztenek-e ki vajon függőségeket? A hajlamosság a függőségek kifejlesztésére lényegi minden élet számára, és határozottan jelen van más világokban is, különösen intelligens lényekben. Vegyük a legegyszerűbb amőbát, megadva neki egy tápanyagokban dús élelemfürdő választását, és egy ebből a tekintetből szegényesét. Az amőba a dúsat fogja választani és hozzá igazodik, megváltoztatva sejtszerkezetének sűrűségét és összetételét, hogy ne árasztódjon el tápanyagokkal. Mi történne akkor, ha az amőbát a sovány tápoldatba helyeznénk? Szorultság.

Az emberek a függőségeket ugyanazon okokból fejlesztik ki, mint az egyszerűbb élőlények, ha megadatik rá a lehetőségük. Jó az íze, jól esik, és ki gondol a holnapra? A legtöbb emberi függőség olyan helyzetekben kezdődik, amikor nincs érdekeltség a holnapra vonatkozólag, nem azért, mert az illető gondtalan, hanem mert olyan borzalmas körülmények között van, hogy egy holnap valószínűsége haloványnak tűnik. Túl azon, hogy jól akarja érezni magát és jót akar ízlelni, az ember menekülni is szeretne. A frontvonalak háború idején, a nyomortanyák, egy embertelen házastárs, egy becsmérlő szülő, a krónikus fájdalom, mind-mind egy kiút keresése felé vezetik az egyént, bármilyen kiút felé, még ha csak pillanatnyi is. A függőség kezelése itt először azt kívánja meg, hogy az okot, és ne a tünetet vegyék kézbe. Nem mindenki képes rá, hogy megkeményítse magát, és vég nélkül elviseljen lehangoló körülményeket, a függőség korholása pedig kevés jót hoz, amíg ő, bizonyos értelemben, szenved.

Ha egyszer elkezdték, mindamellett, egy menekülési mechanizmus folytatódhat még az után is, hogy a körülmények megváltoztak. Az emberek, intelligens lényekként, ügyesen tudják manipulálni a körülményeket. A fiatal egyetemistát, aki alkalmanként kokaint használ, hogy úrrá legyen a minden esti tanulás okozta kimerültségen, és hogy élénk legyen egy buliban, később az életben úgy lehet megtalálni, hogy a körülményekkel úgy manőverezik, hogy továbbra is élhessen kokainnal. Késő estig dolgozik az irodában, azt mondva a feleségének, hogy ez szükséges a karrierje szempontjából, hogy legyen kifogása, amiért kokaint szed a parkolóban sötétedés után. Ő függő? Fizikailag nem, de pszichésen igen, mert megváltoztatta az életét a drogért. Ez irányítja őt, nem pedig fordítva. Ha valaki kívánja a csokifagyit és keresi azt, az egy dolog, de ha valakinek meg kell szereznie, és a csokifagyihoz jutás megszervezése minden más előtti prioritást kap, akkor ez egy függőség. A függőségi hajlamokat perspektívába kell helyezni minden más egyéb dologgal az illető életében. Ha a függő személy egy szülő, kis gyerekekkel, akiket ő tart el, akkor az illető terhei elkerülésének vagy enyhítésének szükségessége az ennek a kisgyerekekre gyakorolt hatásának kontextusán belül értelmezendő. Ha valaki várhatóan meg fog halni egy krónikusan fájdalmas betegségben, és az illető drogtúladagolás miatti kómás állapota senkinek nem fog ártani, akkor ez egy egészen más dolog.

Mint a legtöbb dolog az életben, a függőség lényegi szempontból se nem jó, se nem rossz, viszont kontextusban kell szemlélni.
_____
*delirium tremens = (lat, orv) idült alkoholistáknál fellépő, állandó reszketéssel, súlyos érzékcsalódásokkal és téveszmékkel járó elmebántalom

All rights reserved: [email protected]