Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. október |
- |
Azt beszélik, hogy a Mars egyik holdját, a Phobost a 12. bolygóról származó óriás humanoidok lakják, és ez a szóbeszéd igaz. Beásták magukat ennek a relatíve kis holdnak a belsejébe, hogy egy bányászati tevékenységet folytassanak, de nem ez az egyetlen indok. Ahogy említettük, ők tönkretették a Mars felszínét ezekkel a bányászati munkálatokkal. Amilyen vékony atmoszférája a Marsnak volt, lényegében eltűnt, amikor a vizet földalatti barlangokba terelték, lehűtve a felszínt, amíg a maradék víz meg nem fagyott. A Phobos üregeinek bányászata számos előnyöket nyújt ezeknek a látogatóknak:
Ezzel elbújnak a földi teleszkópok elől, és így remélik a kíváncsi emberek látogatásaival való összetalálkozások elkerülését.
A légkör- és hőmérsékletszabályozás könnyebb egy zárt térben.
A hold felszíne egy vastag és majdnem áthatolhatatlan pajzsot nyújt az űrszemét bombázása elől - mint amilyenek a por és a kisebb meteoritok -, amelyek állandóan pattognának rájuk, ha a Mars felszínén maradnának.
Mi történik, amikor a NASA szondák egyike közel sodródik ehhez a holdhoz? A Phobos felszínén állomásozó, ezen látogatók által felszerelt figyelő berendezés riasztja őket az űrszeméttől különböző másvalaminek a közeledtére. Nem akarva, hogy megfigyeljék őket, vagy hogy a kíváncsiság tárgyává váljanak, az óriás humanoidok egyszerűen kilövik a szonda szemét/lencséjét. Ezt egy lézerrel teszik, ami ugyanaz a mechanizmus, mint amelyet jelek küldésére használnak egymás felé nagy távolságokra, de amely érzékeny elektronikus berendezésekre nézve közelből pusztító. Küldjetek egy szondát a Phoboshoz, és hopp, a szonda megszűnik működni! Bármely kísérlet, emberes űrrepülés küldésére a Phobosra, a művelet felderítésére, szintén szerencsétlenségre és halálhoz vezetne, és ilyesfajta próbálkozás ennélfogva nem ajánlatos.